HISZTAMIN  intolerancia

Orrfolyás, orrdugulás, tüsszögés, szemviszketés? Kiütés, viszketés, fejfájás, rossz közérzet? Lehet hogy allergia – vagy talán mégse?

Létezik egy „betegség”, egy tünetcsoport, amelyről a magyar orvosok legnagyobb része még nem is hallott (tisztelet a kivételnek!), pedig valójában „népbetegség”, amit nálunk rendszeresen félrekezelnek.

Gyakran fáj a feje, viszket, kiütései vannak, fullad, köhög, emésztési problémákkal küzd?

Allergiás, de nem tudni pontosan mire? Kimutattak valamilyen allergiát, betegséget, de szezonon kívül – diétával is vannak tünetei?

Akkor ez valószínűleg nem is allergia!

Megmagyarázhatatlan tünetei vannak, amire szedi a „gyógyszereket” még sincs javulás? Akkor valószínűleg Önt is félrekezeli az orvosa és valójában Önnek is Hisztamin intoleranciája van!

Ez valójában nem is betegség (valószínűleg ezért nem érdekli a hazai orvosokat, mert nem lehet orvosságokkal kezelni), hanem a csak egy tünet, – a helytelen táplálkozás, a túlzott fehérjefogyasztás és az elégtelen emésztés időszakos következménye.

Idegen nyelveken könyvtárnyi irodalma van a hisztamin intoleranciának, számos orvosi kutatás is folyik ezzel kapcsolatban, de nálunk eddig még semmi nem jelent meg erről.

A jelenleg egyetlen  – tudományos kutatások alapján íródott – magyar nyelvű könyv itt található: Hisztamin intolerancia – Amit az étrendi hisztaminról ma tudni lehet

Az alábbiakban megpróbálom összefoglalni a legfontosabb tudnivalókat.

Először lássuk mi is az allergia és mi az intolerancia

Az allergia az immunrendszer által kiváltott válasz bizonyos anyagokra. A folyamatosan termelt antitestek (ellenanyagok) miatt a szervezet a legkisebb mennyiségű terhelő anyagra, allergénre is reagál, – tehát ekkor immunreakcióról van szó.

Az intolerancia az emésztőrendszer jelzése. Testünk nem immunjellegű reakciója, és olyankor alakul ki, ha szervezetünk túlterhelődik, nem képes feldolgozni, megemészteni, kiüríteni az élelmiszerek (és más anyagok) bizonyos alkotórészeit, illetve telítődik a le nem bontott anyagokkal. Vagyis az intolerancia nem immunreakció, hanem a túlterhelés következménye.

Például: ha megiszik egy liter tejet és tünetei lesznek, az valószínűleg a túlterhelés következménye – intolerancia. Ha csak egy kis kocka tejcsokit eszik és attól is rosszul lesz – az már valószínűbb, hogy allergia. Tehát az allergia a mennyiségtől független immunreakció.

Mi az a hisztamin?

Egy kis tudomány: A hisztamin olyan biogén amin, mely testünkben a fehérjék lebontásakor keletkezik a hisztidin nevű aminosav átalakulásával (dekarboxilálásával) a szervezetben, és a feldolgozott élelmiszerekben gyakran koncentráltan fordul elő. 

A hisztamin fontos szerepet vállal a szervezet védekező rendszerében, az immunrendszer hatékony működésében, az idegen anyagokkal szembeni védekezésben és  az allergiás reakciók létrejöttében.

Egy egészséges felnőtt szervezetben naponta, átlagosan nagyjából 1,5 kg saját testi-fehérje bomlik le (elöregedett, károsodott sejtek, elpusztult baktériumok, kórokozók, stb.). Ezek lebomlása során is keletkezik hisztamin, de ez a mennyiség szükséges az immunrendszer megfelelő működéséhez.

A hisztamin jelez az immunrendszernek, ha kórokozó, vagy idegen fehérje kerül a véráramba. A magas hisztamin azonban túlérzékenységet (túlreagálást) és hosszabb távon allergiát is okozhat, – vagyis a túl sok hisztamin miatt olyanokra is jelez – és reagál – a szervezet, amire nem kellene.

Ezenkívül a táplálkozás során bevitt és le nem bontott fehérjék bomlásakor (erjedésekor) is nagy mennyiségű hisztamin szabadul fel (az állati fehérjékből sok, a növényi fehérjékből – rosttartalmuk miatt – minimális).

Az ételekből keletkező felesleges hisztamint a vékonybélben termelődő DiAminoOxidáz (DAO) nevű enzim bontja le.

Hisztamin intolerancia

A változatos tüneteket a vérben túlzottan felhalmozódó hisztamin okozza. Mint láthattuk ez keletkezik normálisan is a szervezetben, az immunreakciók során és felszabadulhat a kívülről (étellel) bevitt fehérjékből is. A saját hisztamin termelést a szervezetünk viszonylag egyensúlyban tudja tartani, a probléma a bevitt hisztaminból keletkezik. Ezért is nevezik a hisztamin intoleranciát „étrendi hisztaminózis”-nak is. Egy tudományos publikáció itt olvasható erről.

Sokan keverik, egynek tekintik az immunológiai és az étrendi hisztamint – mivel az okozott tünetek ugyanazok -, azonban mégis két külön hisztamin terhelésről van szó, és a legtöbb problémát az ételekből származó hisztamin felhalmozódása okozza.

Amennyiben vékonybél bármilyen jellegű károsodása (pl. savas erjedés) miatt csökken, vagy a keletkező hisztaminhoz nem elegendő a DAO-enzim termelés, a hisztamin fokozatosan felhalmozódik a vérben és a szövetekben.

Tünetet viszont csak akkor okoz, amikor a hisztamin emelkedés eléri az egyéni tolerancia küszöböt – és a tünetek addig tartanak, amíg a hisztaminszint újra le nem csökken az elviselhető érték alá.

Tehát ha eszünk bármilyen hisztamin tartalmú ételt (lásd lejjebb), emelkedik a hisztaminszint. Amennyiben a vékonybél egészséges és megfelelő a DAO termelés, a hisztamin mennyiség visszaáll az alap szintre.

Károsodott bél, elégtelen DAO termelés esetén is csökken a hisztamin, de már nem tér vissza az eredeti értékre – de még nem okoz semmilyen tünetet.

A további hisztamintartalmú ételek fogyasztása fokozatosan emeli a vér hisztaminszintjét, amíg ez túl nem lépi az egyéni tolerancia küszöböt, – és megjelennek a tünetek.

Tehát a tüneteket nem egy anyag, vagy étel, hanem a hisztamin túlzott felhalmozódása okozza. A tünetek rendkívül változatosak, akár allergiaszerűek is lehetnek, de mégsem lehet kifejezett allergiát kimutatni – ez a hisztamin intolerancia. (A hisztaminról itt olvasható egy részletes vizsgálat.)

A hisztamin intolerancia oka

A hisztamin intolerancia nem betegség, hanem a helytelen táplálkozás, rossz emésztés egyik tünete.

Az elsődleges okok

A hisztamin terhelés elsődleges oka az elégtelen emésztés és a túlzott fehérjefogyasztás. Mindegy hogy mennyi fehérjét eszik, ha az több, mint amire szüksége van, több, mint amit a szervezete képes lebontani, hasznosítani. Hogy valójában mennyi fehérjére van szükségünk, arról itt olvashat.

Emellett a vékonybélben erjedő, más meg nem emésztett étel is (pl. a finomított szénhidrátok) saveróziót okozhat, ami károsítja a DAO-enzimet előállító vékonybél szakaszt.

Ebből is következik, hogy a hisztamin intolerancia másik legvalószínűbb oka a vékonybelet érintő valamilyen károsodás, gyulladás, irritáció, mérgezés, gyógyszerek mellékhatása, és más saverózió.

Felesleges fehérjék mellett legtöbb problémát a lassú emésztés okozza. A lassú emésztés leggyakoribb oka pedig a kevés vízfogyasztás miatti kevés és sűrű gyomorsav, az egyszerre nagy mennyiségben elfogyasztott étel és az anyagcserét, az emésztést lassító „gyógyszerek” – savcsökkentők, vérnyomáscsökkentők, nyugtatók.

A gyomor elsődleges feladata, hogy felhígítsa az ételt és „felaprítsa” a fehérjéket, – de nem a gyomor emészt. A gyomor által szétmart, híg savas pép tovább megy a patkóbélbe, ahol keveredik az emésztő enzimekkel és itt bontjuk le az ételt hasznosítható tápanyagokká. (Hogy hogyan emésztünk, arról itt olvashat.)

Ha a fehérjék lebontása (a fenti okok miatt) nem volt tökéletes, a meg nem emésztett, felesleges fehérje bomlásnak, erjedésnek indul a vékonybélben. Ebből keletkezik a hisztamin (és még sok más méreganyag).

Ha a vékonybél egészséges és képes elegendő DAO-enzimet termelni, akkor az közömbösíti, lebontja az ételekből származó, az erjedő fehérjékből keletkező hisztamint, így a vérben a hisztamin mennyisége stabil marad. Ez a normális állapot.

Ha azonban egyszerre túlságosan nagy mennyiségű hisztamin keletkezik (pl. érlelt húskészítményekből, sajtokból), vagy károsodott a vékonybél hisztaminbontó képessége, a keletkező hisztamin gyorsan, nagy mennyiségben kerül a véráramba és megjelennek – az egyénre jellemző – tünetek. Tehát a hisztamin intolerancia a bélből származik. (Erről itt olvasható egy tudományos publikáció.)

A hisztamin intolerancia kialakulása

A hisztamin terhelésnek, a hisztamin intolerancia kialakulásának négy fázisa van:

1. fázis – Ez emésztőrendszer túlterhelésének első tünete az étkezés után jelentkező fáradság, bágyadtság. Ez jelzi, hogy túl sokat evett és a szervezet minden energiáját átcsoportosítja, hogy a rengeteg ételt feldolgozza, hasznosítsa, a felesleget ürítse. Az emésztés lelassul, megindul az erjedés és puffadás jelentkezik.

2. fázis – A felesleges fehérjék erjedéséből a vékonybélben nagy mennyiségű hisztamin keletkezik. Ezt a mennyiséget már nem képes a normális mennyiségű (100) DAO-enzim közömbösíteni, és a hisztamin a vérbe kerül, – megjelennek a tünetek.

Ilyenkor még csak ritkán, alkalomszerűen jelentkezik csalánkiütés, viszketés, a torok-nyálkahártya irritáció miatti orrfolyás, vagy a vérben-nyirokrendszerben felhalmozódó hisztamin miatti szapora pulzus, vérnyomás kiugrás, fejfájás. Ez még csak időszakos hisztaminterhelés.

3. fázis – Az erjedés miatt saverrózió következtében károsodnak a vékonybél bélbolyhai, és kialakul az „áteresztő bél”. Ilyenkor már olyan anyagok is bejuthatnak a vérbe, amelyeknek nem lenne szabad. Ezzel együtt károsodnak a hisztaminbontó DAO enzimet termelő sejtek, csökken a hisztaminbontó képesség és ekkor ugyanannyi felesleges fehérjéből nagyobb mennyiségű hisztamin jut a vérbe. A hisztaminos tünetek gyakorivá válnak, erősödnek. Ezt már inkább hisztamin érzékenységnek nevezhetjük, mivel a túl sok hisztamin túlérzékenységet okoz. A sok hisztamin miatt a szervezet olyan anyagokra is túlreagál, ami normálisan nem okoz problémát. Ebből a túlérzékenységből, túlreagálásból alakulhat ki az allergia is.

4. fázis – A folyamatos savas erjedés miatt nagymértékben károsodott, csökkent a vékonybél DAO-enzim termelő képessége (10 alatt) és akár bélgyulladás is kialakulhat.

Ilyenkor már csak az ételekből keletkező hisztaminnak már csak kis részét (mondjuk 10%-át) képes közömbösíteni és a hisztamin nagy mennyiségben, gyorsan jut a vérbe. Amíg a felesleges hisztamin a vérben kering, megnő a vérnyomás, fejfájásos, migrénes tünetek jelentkeznek, majd a szervezet a hisztamint begyűjti a nyirokrendszerben, a májban és a bőr alatti szövetekben (csak ne a vérben legyen). A szervezet túltelítődik. Ekkor már a legkisebb mennyiségű hisztaminos ételre is reagál a szervezet, és a jelentősen csökkent lebontó képesség miatt a hisztamin azonnal a vérbe jut és szinte azonnal tüneteket is okoz. Ez a konkrét hisztamin intolerancia, a hisztamin túlterhelődése, gyakorlatilag hisztamin „mérgezés”.

A hisztamin intolerancia tünetei változatos módon jelentkezhetnek. A tünetek gyakorisága, száma és súlyossága is változó, és a hisztamin fokozatos felhalmozódása miatt sokszor nem is köthető egy bizonyos élelmiszerhez, anyaghoz. 

Tünetek csak akkor jelentkeznek, amikor az összeadódó és felhalmozódott hisztamin eléri az egyéni tolerancia küszöböt. Vagyis lehet, hogy egy gyanúsnak gondolt ételt elhagyunk, a tüneteink mégsem szűnnek meg.

A hisztamin intolerancia leggyakoribb tünetei:

• Kisebb hasi görcsök, feszülés, puffadás, emésztőrendszeri diszkomfort érzés,
• Fejfájás, migrénszerű tünetek, (frontokhoz nem köthető)
• Orrfolyás, orrdugulás, könnyezés, szemviszketés, torok irritáció, asztmatikus tünetek, egyéb allergiaszerű tünetek (szezontól, diétától függetlenül).
• Bőrkiütés, viszketés, ekcémás tünetek, pattanások,
• Étkezés után jelentkező indokolatlan fáradtság, ingerlékenység, idegrendszeri problémák (gyereknél túlmozgás, „hiperaktivitás”),
• Hányinger, émelygés, étvágytalanság,
• Szédülés, hőhullámok, rossz közérzet,
• Időnkénti székrekedés, vagy hasmenés,
• Alhasi diszkomfort érzés, menstruációs fájdalmak,
• Indokolatlan vérnyomás emelkedés, vérnyomás ingadozás, szapora szívverés,
• Vándorló, enyhe ízületi fájdalmak, duzzanatok,
• Felhalmozódás a zsírszövetekben és a bőr alatti kötőszövetekben, fogyási képtelenség.

Ezek a tünetek jelentkezhetnek önállóan is, vagy több tünet kombinációjaként. Sok esetben csak egyetlen erős tünet jelentkezik (pl. fejfájás, köhögés), amit a tünetek alapján gyakran félrediagnosztizálnak (pl. migrén, asztma).

Néhány konkrét eset:

Az egyik legjellemzőbb hisztaminos tünet a fejfájás. 37 éves nőt 12 éves kora óta kezelnek súlyos, migrénes fejfájással – eredménytelenül. Napi 3-4 Cataflam fájdalomcsillapító a szokásos adagja, de húsz éve így is szinte folyamatosan fáj a feje, de a fájdalomcsillapítókkal legalább tud dolgozni.

Amikor nála is kiderült, hogy súlyos hisztamin intoleranciája van, szigorú diéta és a megfelelő gyógynövények alkalmazásával két hét múlva azzal hívott fel, hogy:

– „Lekopogom, de az elmúlt 20 évben a múlt héten nem fájt a fejem!” Elmondása szerint a negyedik nap után már nem kellett bevennie fájdalomcsillapítót.

50 év feletti férfi a jobb bordaív alatt érzett időnként enyhe fájdalmat. Orvosa epekőre gyanakodott (nem volt görcs), és miután az ultrahang mutatott egy apró epekövet, megműtötték és az epehólyagot eltávolították. A tünetek viszont ezután sem szűntek meg.

Az általam végzett teszt a vékonybél jobb felső szakaszának súlyos savas felmaródását, gyulladását mutatta. Pontosan ez az a szakasz, ahol a DAO-enzim termelődik és a felesleges hisztamin lebomlana.

Másik esetben egy nőt bélyegeztek meg asztmásként, mert állandó köhögéssel, torokirritációval küzdött és semmilyen köhögéscsillapító, váladékoldó nem hatott.

60 év körüli nőnek a kardiológus nem tudta beállítani a vérnyomását és a pulzusát. A vérnyomása (négy féle „gyógyszer”mellett) 90 és 200 között, a pulzusa 50 és 130 között ugrált. Végső „megoldás”ként szívritmus-szabályozót ültettek be. Amikor kiderült, hogy ő is „hisztaminos” és felsoroltam a fenti egyéb tüneteket azt mondta:

– Ezek nagy része nálam is megvan, és legalább 20 éve, nyolc orvos kezel ezekről.

Máskor folyamatosan szedetnek a beteggel immunrendszert elnyomó szteroidokat a megmagyarázhatatlan ízületi- és egyéb fájdalomra.

Egy férfinél kifejezett parlagfű allergiát állapítottak meg, de „allergiás” tünetei (orrdugulás és emiatti légzési problémák, horkolás, szemviszketés) az év bármelyik időszakában rohamszerűen jelentkeztek. Márpedig nem lehet parlagfű allergia télen, például a karácsonyi ebéd után. Vagy mégis?

Ételallergia, vagy hisztamin?

A hisztamin intolerancia tüneteit sokszor a lisztérzékenységnek, vagy egyéb ételallergiának tulajdonítják, mivel a tünetek sokszor hasonlóak. Azonban nem a glutén, vagy más konkrét étel fel a tüneteket, hanem az egyéb terhelésekből keletkező hisztamin felhalmozódása.

– A hisztamin intoleranciára utal az is, ha az allergénnek gondolt étel elhagyása, szigorú diéta mellett sem szűnnek meg teljesen a tünetek. Ebben az esetben az viszont máris biztos, hogy nem a kihagyott étel (pl. glutén) a probléma oka, hanem az, amit még mindig eszik.

– Másik jele a hisztaminterhelésnek, amikor az allergia tesztek több, egymástól független értékre is pozitív eredményt adnak. Egyszerre azonban nem képes az immunrendszer egymástól teljesen eltérő fehérjékre allergénként reagálni. Hogy mit mutatnak meg az allergia tesztek, arról itt olvashat.

Ilyenkor valójában a magas hisztamin miatti télérzékenység, túlreagálás felelős a hamis eredményekért. Ha ekkor alaposan megnézzük a tesztet, akkor sokszor kiderül, hogy hisztaminos ételekre mutat pozitivitást, függetlenül attól, hogy eszik-e az illető ilyet. Vagyis nem az ételre reagál, hanem a hisztaminra.

-Hamis allergia eredményt jelez az is, amikor a vérből kimutatott antitestek, következő tesztnél már nem kimutathatók. Az allergia azonban nem múlik el! Valódi allergia esetében az antitestek mindig jelen vannak, diétától függetlenül.

Például a glutén elleni antitestek szigorú gluténmentes étrendnél is megtalálhatók a vérben. (Tények a lisztérzékenységről) Ha ezek a specifikus antitestek negatívak, akkor nem lehet szó lisztérzékenységről (főleg, ha a tünetek sem szűntek meg), hanem a magas hisztaminszint miatt reagált a szervezet az előző napi kenyérre és ezt jelezte az előző teszt.

Tehát, ha az allergén elhagyása mellett sem tünetmentes, akkor valószínű, hogy téves allergia eredményt kapott, és valójában a még mindig fogyasztott ételekből származó hisztamin a tünetek oka, vagyis nem allergiás csak hisztamin intoleranciája van.

Mi okozhat tüneteket?

Minden fehérje lebomlásakor keletkezik hisztamin, de ebből a szempontból legfőképpen a magas fehérjetartalmú, gyorsan romló-erjedő, vagy már eleve erjesztett, érlelt ételekből szabadulhat fel gyorsan, nagy mennyiségű hisztamin. A legtöbb problémát a következő ételek okozhatják:

Magas hisztamin tartalmú ételek

• baromfi, (főleg a csirke, pulyka)
• hal (minden nem friss hal),
• tojásfehérje,
• sajtok, főleg az érlelt, füstölt típusok
• élesztő, élesztővel készült ételek,
• füstölt, pácolt, érlelt, erjesztett élelmiszerek (szalámi, kolbász, felvágottak, erjesztett alkohol, fermentált savanyúságok, joghurt, kefir, stb.)
• minden kémiai tartósítószerrel kezelt élelmiszer, befőttek, konzervek,
• gyümölcsök / zöldségek: (főleg a gyorsan romló-erjedő) cseresznye, eper, málna, (érettebb) banán, áfonya és minden bogyós, sárgabarack, ribizli, szilva, /spenót, paradicsom, gombák,
• olajos magvak, (főleg az avasodásra hajlamos dió, kesudió)
• élelmiszer adalékok: tartarazin, mesterséges élelmiszer színezékek, minden tartósítószer (Nátrium-benzoat,  benzoesav, szulfitok, szalicil, nitritek, BHA, BHT)
• egyéb: szója termékek (ezek gátolják az emésztést), minden fermentált termék, pl. fekete tea, kakaó, csokoládé; gyümölcstea, cola, sör, bor, pezsgő, ecet, ecettel készült termékek, pl. savanyúságok, mustár, stb.
• Nagy mennyiségű B3 vitamin (Niacin). A Természetben a B3 mindig komplex formában van jelen, a többi B-vitaminnal együtt. Ebben a formában nem, B-komplex formában csak ritkán okoz problémát. A feleslegesen bevitt és nem hasznosuló B3 lebomlása során azonban hisztamin keletkezik.

Tehát gyakorlatilag kerülni kell a gyorsan romló, bomlásra, erjedésre hajlamos, vagy már eleve erjesztett, érlelet ételeket.

… és hogy nem legyen olyan egyszerű az élet: vannak ételek, amelyek képesek fokozni a szervezet saját hisztamin termelését, illetve a testben (májban, szövetekben, nyirokrendszerben) lerakódott hisztamint is felszabadítják és bejuttatják a véráramba. Ezek leginkább a gyorsan romló és az anyagcserét fokozó ételek.

Hisztamin felszabadító ételek

• nyers tojásfehérje (pl. majonéz),
• kagyló,
• eper,
• paradicsom (érettebb),
• hal,
• csokoládé,
• ananász,
• fűszerek: chili, ánizs, szegfűszeg, fahéj, szerecsendió, curry por, csípős paprika, fűszerkömény. Ezeknek anyagcsere gyorsító, kiválasztást serkentő hatásuk van.
• minden citrusféle gyümölcs (nagy mennyiségben fogyasztva),
• alkohol (a tömény szesz nem tartalmaz hisztamint, de nagyobb mennyiségben fogyasztva májterhelő hatású),

… és hogy még bonyolultabb legyen, vannak anyagok, amelyek képesek gátolni a felesleges hisztamin lebontását. Ezek:

Hisztamin lebontását gátlók

• Mindenféle tartósítószer, (hiszen azért van az ételben, hogy gátolja a lebomlást és ezzel a lebontást is),
• Vérhígító „gyógyszerek”, aszpirin származékok,
• Vérnyomáscsökkentők, (ezek legnagyobb része a szervezetben eleve blokkoló hatású),
• Antibiotikumok (húsban, tejben is),
• Hashajtók,
• Hormonkészítmények (húsban, tejben is)
• Görcsoldók, izomlazítók.
• Nagy mennyiségű alkohol, koffein.

Tudom, ez így elsőre szörnyűnek tűnik, hiszen „akkor nem ehetek semmit!”, de ez azért nem így van, és a megoldás nem is olyan bonyolult. A segítség itt olvasható!

A hisztamin intolerancia kezelése

Mivel a hisztamin intolerancia táplálkozási zavar következménye ezért a gyógyulás, a kezelés is a táplálkozástól függ. Tehát az egyedüli megoldás a megfelelő diéta.

Ez azonban nem is olyan egyértelmű. (Tudományos forrás) Az interneten több különböző hisztamin lista, táblázat is található, ahol számokkal, kódokkal próbálják „rangsorolni” a hisztaminos ételeket. Az ilyen besorolás teljesen értelmetlen, és az ilyen listák inkább kavarodást okoznak, mintsem hogy segítenének.

A rendelkezésre álló kutatási adatok nem mutatnak egyértelmű segítséget a hisztaminos ételek elkerüléséhez, mivel több mérés is jelentősen eltérő eredményeket ad az adott étel hisztamintartalmára vonatkozóan. Az ételek hisztamintartalma számtalan tényezőtől függ: például az összetétel, az elkészítés, a tárolás módja, a tárolás ideje és körülményei, stb. mind befolyásolja a hisztamintartalmat. Ezért lehet, hogy ma még nem okoz panaszt az az étel, amitől holnap már rosszul is lehet.

Azonkívül az sem fix, hogy az adott ételre mindig, mindenki ugyanúgy reagál, mivel a hisztaminreakciót sok egyéb körülménytől is befolyásolja.

Vagyis a hisztaminos ételekre adott reakció nem is csak az ételtől függ, hanem mindig

• az egyéni érzékenységtől,
• a vérben és a szövetekben levő pillanatnyi hisztamin mennyiségtől,
• a szervezet aktuális DAO-enzim termelő képességétől,
• az emésztőrendszer állapotától,
• az egyéb terheléstől (pl. stressz, gyógyszerek),
• az elfogyasztott étel mennyiségétől, kombinációjától,
• … és végül az adott étel hisztamin tartalmától.

Emiatt a dietetikusok számára gyakorlatilag lehetetlen, hogy összeállítsanak egy egyénre szabott étrendet. (Forrás) Nincs egységes étrendi táblázat, nem létezik biztos szakácskönyv.

Ilyenkor csak az segíthet, ha szigorúan elhagyjuk a magas hisztamintartalmú, hisztamin fokozó élelmiszereket, miközben tehermentesítjük az emésztőrendszert és elősegítjük a regenerálódását, a felhalmozott hisztamin kiürítését. Tehát a hisztaminos diétában nem az az elsődleges szempont, hogy mit lehet enni, hanem hogy mit nem.

A hisztaminos étrendről részletes tanácsokat itt olvashat.

A hisztamin intolerancia kimutatása és változatai

Szakirodalmi adatok (és a saját méréseim szerint is) a hisztamin problémának legalább két változata van. A különbséget leginkább a tünetek erősség és a szervezet válaszreakciójának mértéke határozza meg.

Tulajdonképpen a vékonybél hisztamin bontó DAO-enzim termelésének mértékéről van szó, amit vérvizsgálattal lehet megállapítani. Ezt nálunk nem támogatják, csak magán úton lehet elvégeztetni (nem olcsón).

A vérből kimutatott DAO-enzim szint tulajdonképpen azt mutatja meg, (egyszerűsítve) hogy a keletkező hisztamin hány százalékét képes a szervezet közömbösíteni. A vérvétel eredményeként egy 10 és 100 közötti értéket kapunk, ahol a felső határhoz közeli értékek a jók. A DAO mennyisége azonban önmagában még semmit sem jelent!

Először is: A DAO-enzim helye a vékonybélben van, tehát a vérből kimutatott érték még nem jelzi pontosan, hogy mennyi hisztamint vagyunk képesek lebontani a vékonybélben. (De iránymutatónak, jelzésnek azért megfelel.)

Másodszor: A vékonybél, a terhelés – saverrózió, gyulladás – mértékétől függően képes gyorsan regenerálódni, így a hisztaminbontó képessége (tehát a DAO) is szinte óráról-óráról változik. Javulhat és romolhat is.

Harmadszor: A tüneteket a vérben felhalmozódó hisztamin okozza. DAO termelő képességtől függetlenül is lehet normális a vér hisztaminszintje és lehet tünetmentes.

Vagyis a hisztamin intoleranciát leginkább a vér DAO-enzim és (plazma) hisztamin szintjének együttes mérésével lehet kimutatni. Tünetes állapotban az alacsony DAO (10 alatt) és a magas hisztamin jelzi, hogy az elégtelen hisztaminbontó képesség okozza a tüneteket, vagyis hisztamin intolerancia áll fenn.

(Biorezonanciás módszerekkel is – egy tapasztalt tesztelő – meg lehet állapítani az aktuális hisztaminterhelés mértékét és a vékonybél regenerálódó képességét is.)

A tünetek és értékek – alapján megkülönböztethetünk hisztamin érzékenység-et, és hisztamin intoleranciát.

Hisztamin érzékenység

Az enyhébb változat: 60-as DAO-érték felett – jó eséllyel – még képes a szervezet teljesen regenerálódni és egy kis odafigyeléssel mindent lehet enni. Ilyenkor a hisztamin szint csak lassan emelkedik, és ha nem éri el az egyéni tolerancia küszöböt, akkor teljesen tünetmentes is maradhat. A vér hisztaminszintje, csak alkalmanként, rövid időre emelkedik meg.

Súlyosabb változat: 60 és 10 közötti értéknél a magas hisztamin-tartalmú ételek (lásd a fenti listát) gyorsan tudnak tüneteket okozni (de nem mindig) és ekkor már – valószínűleg – a vékonybél DAO termelő képessége nem áll teljesen helyre (tehát már nem lesz 100). A súlyosabb változatnál a tünetek gyorsabban és erőteljesebben jelentkezhetnek, de még magas hisztamintartalmú ételnél sem minden alkalommal. A vér hisztamin tartalma ilyenkor már többször magas, mint normális.

A kifejezett hisztamin intolerancia esetén 10 alatti DAO-érték mutat a vérvizsgálat. Ekkor a vékonybél hisztamin-bontó képessége már nagymértékben károsodott (más helyen is lehet már gyulladás az emésztőrendszerben). Fenn áll az esélye, hogy már nem is képes javulni, – de ez leginkább a gyulladás idejétől és mértékétől függ.

Ilyenkor már a legkisebb hisztamin-tartalmú ételre is nagyon gyorsan reagálhat a szervezet. Ez már kifejezetten allergia-szerű tüneteket tud produkálni, csakhogy nem egy bizonyos anyagra van reakció, mint allergia esetén, hanem több egymástól (látszólag) eltérő anyagra is reagál a szervezet. Ezt sokszor az orvosok (tévesen) „keresztallergia”-ként határozzák meg. Ebben az esetben már csak a szigorú diéta segít.

Erre az állapotra jellemző a fent említett „migrénes” eset. A hisztamin probléma kiderülése után nagyjából két évvel visszajött a hölgy, hogy nem tudok-e valami kezeléssel segíteni a baján.

Megkérdeztem: – Hogy van?

– Néha fáj a fejem – jött a válasz.

– Az már eredmény, hogy nem folyamatosan. Gondolom akkor, ha valamit nem jól eszik – mondtam.

– Igen, de már unom! – válaszolta.

– Hát ezt már nem kívánságműsor, ezt már „megcsinálta” magának, így marad a diéta.

Hisztamin csökkentő „gyógyszerek”

A tünetekre az orvosok legtöbbször (tévesen allergiának tekintve a problémát) hisztamin csökkentő tablettákat írnak fel. Ezek kezdetben csökkentik a tüneteket, vagy akár teljesen el is nyomhatják a szervezet jelzéseit.

Valójában a tabletták csak a szervezet saját hisztamintermelését blokkolják és a toleranciaküszöböt emelik meg, így több hisztamint képes a beteg elviselni tünetmentesen, de előbb-utóbb telítődni fog a szervezet és újra jelentkezik a probléma. Ekkor már a tabletták sem hatnak megfelelően, hiszen nem az ételekből felszabaduló hisztaminra hatnak, nem szüntetik meg a problémát, és az erjedés és a hisztamin felszabadulása folyamatos a vékonybélből.

Elméletileg lehet (részben) pótolni a hiányzó DAO enzimet tablettákkal is, de valójában ez sem megoldás. A enzimpótlás legfeljebb csak „besegít” a keletkező hisztamin bontásába, de senki sem tudja megmondani, hogy az adott ételből, az adott időszakban mennyi hisztamin fog keletkezni és ehhez hány DAO enzim tablettát kell bevenni. 1-et, 2-t, vagy 10-et? Ha nem vesz be eleget ugyanúgy megemelkedik a hisztaminszintje (legfeljebb lassabban), és így is lesznek tünetek. Amellett ezek a DAO pótlók nem olcsók, a diéta jobban megéri.

Összefoglalva

• A hisztamin a fehérjék bomlástermékeként keletkezik.
• A felesleges fehérjebevitel, vagy az elégtelen lebontás, lassú emésztés következményeként nagy mennyiségű bomló anyag jut a vékonybélbe.
• A bomlás, erjedés, gyulladást okoz, aminek következtében csökken a hisztaminbontó DAO-enzim termelése.
• Az elégtelen lebontás miatt fokozatosan felhalmozódik a vérben a hisztamin – és ez okozza a tüneteket.
• vagyis a hisztamin intolerancia nem betegség, hanem a helytelen táplálkozás következménye.

Az egyedüli megoldás a megfelelő táplálkozás!

Minél hamarabb derül ki a hisztamin intolerancia, annál nagyobb az esély, hogy helyreállítható a saját hisztamin lebontás, a vékonybél egészsége és nem kell életünk végéig szigorú diétát tartani, csak egy kicsit jobban odafigyelni az étkezésre.