Egy laboratóriumi allergia leleten olvastam a hisztaminnal kapcsolatban a következő „magyarázatot”:
„- A közhiedelemmel ellentétben a tojás fehérjének nincs hisztaminfelszabadító hatása. Ezzel kapcsolatban a tudományos adatbázisokban csak egyetlen egy régebbi publikáció található.”
Ezzel a megjegyzéssel „mindössze” az a probléma, hogy senki sem állította, hogy a tojás hisztaminfelszabadító lenne. Ezért sincs ezzel kapcsolatban tudományos publikáció.
A fenti idézet is nagyon jól mutatja, hogy az egészségügyi szakemberek mennyire nem értenek a hisztamin intoleranciához.
Az étrendi hisztamin egyszerűen az emésztetlen fehérjék bomlása során szabadul fel a vékonybélben.
A tojásról
Minden fajta tojás összetétele hasonló. Tehát hisztamin szempontból nincs különbség, hogy milyen az a tojás – tyúk, fürj, kacsa, vagy liba -, a bomlása során hisztamin keletkezik. 
Ez is mutatja a hisztaminos táblázatok értelmetlenségét, ahol a tyúkot tiltják, de a fürjet engedik. Ez csak a táblázatot közzétevő tökéletes tudatlanságát jelzi és azt, hogy valójában azt sem tudja, hogy mi a tojás és mi a hisztamin. A hisztaminos táblázatokról bövebben itt olvashat.
A tények: 100 grammra számítva a tyúktojás 13,5 gramm összfehérjét tartalmaz, a fürjtojás pedig 12,5 grammot, – tehát a különbség jelentéktelen.
A többi tápanyagtartalom pedig elsősorban attól függ, hogy az adott állat mit evett, milyen tápanyagokhoz jutott.
A táppal etetett tyúk és fürj között szintén alig van különbség.
A fehérje összetételük pedig gyakorlatilag azonos.
A tojás fehérje több fajta fehérjéből tevődik össze, de legnagyobb részét, 80%-át az albumin teszi ki. Minden tojásét.
-
Érdekesség, hogy a tojás sárgája több fehérjét tartalmaz, mint a tojás fehérje. A sárgájában 15%, a fehérjében 12,5% tiszta fehérje van. (forrás)
És mégis csak a tojás fehérje okoz hisztamin problémát!
A probléma
A testépítők előszeretettel esznek tojásalbumint, mivel ez más fehérjékhez képeset „lassan bomlik le, lassan szívódik fel, így hosszú ideig látja el az izmokat alkotóelemeivel, aminosavak formájában”. (aminosav mindenben van.)
Vagyis a tojásfehérje lassabban emészthető, mint a sárgája és más fehérjék.
…és pont ezzel van a gond!
Mivel a hisztamin az emésztetlen (vagyis feleslegesen evett) fehérjék bomlása során keletkezik, a tojás fehérjénél több esély van arra, hogy az lebontás nélkül kerül a vékonybélbe.
Ahhoz, hogy a fehérjéket meg tudjuk emészteni először is elegendő gyomorsavra van szükség. A gyomorsav feladata, a fehérjék szétmarása, „felaprítása”, az étel felhígítása, hogy majd azt enzimek ezt aminosavakká tudják lebontani.
Ehhez a fehérjének „úsznia kell” a gyomorsavban.
A hisztamin intolerancia egyik leggyakoribb oka a lassú emésztés és a kevés gyomorsav.
Tojás szempontból képzeljük el a következőt:
– Fogunk egy keményre főtt tojást.
– Kivesszük belőle a sárgáját.
– Fogunk két poharat 3-3 deci vízzel.
– Az egyikbe belemorzsoljuk a sárgáját és alaposan megkeverjük. Az hamarosan szinte teljesen feloldódik.
– Most próbálja meg ugyanezt a fehérjével is. Nem fog sikerülni! A fehérje darabos marad, ahogy szétmorzsolta.
Tehát a tojás sárgáját nagyon gyorsan és könnyen meg tudjuk emészteni, az ebből keletkező híg pépet az enzimek hatékonyan lebontják és a benne lévő anyagok felszívódnak a vékonybélből.
Nem megfelelő emésztés (kevés-sűrű sav) esetén a tojás fehérje egy részét a következő étkezés nagyobb eséllyel tolja tovább emésztetlenül a belekbe, ahol az erjedésnek indul és hisztamin keletkezik.
Tehát a laboratóriumi „szakemberek” megjegyzésével szemben a tojás nem szabadít fel semmit, egyszerűen több esély van arra, hogy nem emészti meg tökéletesen és az emésztetlenül kerül a belekbe, ahol hisztamin lesz belőle.
Minden emésztetlen tojásból! Ez az állat fajtájától teljesen független. A tojás az tojás!